Róma – alapítása óta, kulcsszerepet játszott a világtörténelemben és civilizációnkban. Az évszázadokon át tartó terjeszkedése során, a Tevere-parti kis faluk csoportjából hatalmas, 3 millió lakosú várossá alakult – fontos történelmi események, vallási változások és művészeti újítások helyszíneként.
Felfedezzük a Colosseumot, végigsétálunk a Fórumon, amely a város politikai, rituális és kereskedelmi központja volt, diadalmenetek, nyilvános szónoklatok, temetések helyszíne – az emlékek és a történelmileg megszentelt helyek sehol máshol nem őrizték meg ennyire erősen szellemüket és erejüket, mint itt. Ma, a Fórumon az ókori város leglátványosabb emlékeit csodálhatjuk a Via Sacra mentén a Capitolium és a Palatinus-domb között.

Amikor a Fórumról átsétálunk a Palatinusra, az olyan, mintha a Köztársaságból sétálnánk át a Császárság korába. Hihetetlen erővel támadnak fel a császárkor emlékei, szinte elnyomják az előző korszakok emlékeit. Hosszú időn keresztül ez a domb maga volt egész Róma; egy szerény domb – az Örök Város bölcsője, itt vonták meg az alapítók a város körrajzát.

Idővel, a Palatinus területe már kevés volt Róma számára, a város terjeszkedni kezdett, a domb azonban megőrizte ősi tekintélyét. A római arisztokrácia legfontosabb tagjai mind itt laktak: Cicero, Crassus és Hortensius. A szónok Hortensius, egyszerű házát vette meg Augustus császár, akit akkor még Rómában Octavius triumvirként neveztek; Tiberius és Caligula is a Palatinuson éltek – ki egyszerűen, ki az extravagáns életnek hódolva… A Flavius uralkodók impozáns palotákat hagytak az utókorra, amelyeket még ma is láthatunk a domb tetején. Amikor a birodalom fővárosát áthelyezték Konstantinpolyba, a császári paloták lezüllöttek. Ami kevés kincset még tartalmaztak, azt az V. században a vandálok és a gótok elrabolták, az évszázadok alatt a paloták végképp elárvultak. A támolygó falak összeomlottak, az uralmat a természet vette át. A XVI. században a természet munkáját a művészet tökéletesítette. A Farnese család csodás kertjei virágokkal borította el az egész dombot, amely tanúja volt a római hatalom felemelkedésének, és halálának.

A Palatinus, Róma egyik leghangulatosabb helye – magas fenyőfákkal, fenséges romokkal és felejthetetlen kilátással tornyosul a Circus Maximus és a Fórum fölé.

Barangolás Ostia Antica-n

Képzeljétek el Pompeit, turisták és tömeg nélkül. Csak Ti és még néhány lézengő látogató sétáltok az évezredes bazaltkővel fedett utakon, a lenyűgöző romok között. Csend, nyugalom, archeológia. Ez Ostia Antica.

Színházak, fürdők, gyönyörű mozaikdíszítések, ókori kocsmák és bárok, többszintes házak, templomok sorakoznak az utak mentén, s míg Pompeit vulkáni hamu temette maga alá, a római kikötőváros az évszázadok alatt elnéptelenedett – Ostia feledésbe merült.

Az épületek nagyrészt érintetlenül maradtak a XX. századig- a nagyszabású ásatások során felbecsülhetetlen értékű emlékek kerültek és kerülnek ma is napvilágra. Ostia Antica egyedülálló és kihagyhatatlan – Az ókori romok méltó tanúi a város egykori jelentőségének.

Elveszett világok – a földalatti Róma

Caelius-domb Római Házai
Rómában már megszokhattuk, hogy olyan templomokat találunk, amelyeknek alapjai több száz évesek, a SS. Giovanni és Paolo Bazilika ásatásai, azonban, a régészeket is meglepték.
Az ásatások két II. és III. századi, több mint 20 helységből álló római házat tártak fel, amelyeket idővel egybeépítettek, elegáns domusszá alakították és magán fürdőrendszerrel látták el. A gyönyörű pogány és korai keresztény freskók keverékével díszített szobák egyedülálló betekintést nyújtanak az ókori római élet mindennapjaiba.

San Clemente
A Caelius –és az Esquilino dombok völgyében, a Colosseumtól két lépésre található Róma egyik, régészetileg is legérdekesebb temploma, a San Clemente Bazilika.
Az egyik legvonzóbb is – a gyönyörű mozaikok, a keresztény és pogány emlékek egybefonódása különleges hangulatot kölcsönöz az épületnek, ahol kézzelfoghatóvá válik az elmúlt kétezer év története. Az ásatások során a mai, XII. századi bazilika alatt sikerült egy másik templomot felfedezni, amely egy még régebbi alapépítményt fed el, ahol a régészek két 1900 éves épületmaradványokra találtak. Az altemplomban, amely a IV. században épült, s amelyet az idők során több ízben restauráltak, nagyjelentőségű a VIII. és XI. század között festett freskósorozat látható. Az aktuális bazilika díszítése művészettörténeti szempontból is sok érdekességet rejt magában. A dekoratív formák végtelen egyszerűsége, a vonalak szellemes játéka, a márványnak és a porfírnak harmonikus ellentéte mind azt mutatja, hogy a templom, önmagában a város egyik legrangosabb műremeke.

A Kapitóliumi Múzeum felfedezése

1471-ben, IV. Sixtus pápa a Capitoliumon antik szobrokból múzeumot alapított. Igaz, hogy II. Pál pápa már néhány évvel korábban, híres San Marco-palotájában ókori emlékekből összeállított egy gyűjteményt, ennek még csupán magángyűjtemény jellege volt. Italia IV. Sixtusnak köszönheti első közgyűjteményét.

Eleinte, a galériában mintegy harminc műtárgy volt, amelyet a pápa Róma lakosságának ajándékozott. Így került a kollekcióba A Tövishúzó és a Lupa bronzszobra. A pápai adomány gyorsan bővült, a gyűjtemény úgy megszaporodott, hogy a szemben lévő palotát is megtömték a műtárgyakkal. Az évek alatt kiállított császári mellszobrok szinte felbecsülhetetlen értékű sorozat, és az a legalább 150 darabból álló szoborgyűjtemény, amelyek közül legalább 20 a művészettörténelem kincsei közé tartozik, mind a Palazzo Nuovo-ban kaptak helyet.

Szórakozás és szabadidő az ókori Rómában

Caracalla Termái
Nyáresti naplemente fényénél kell ezeket a lenyűgöző romokat először megnézni. A látvány, ami elénk tárul, sokáig az emlékezetünkben marad. A téglavörös omladékok, a romladozó magas falak, tátongó pillérek és kolosszális méretű beszakadt boltozatok, a fény és árnyék játéka az óriások által lakott, eltűnt világára emlékeztet. Nehéz elképzelni, hogy ezek a fantasztikus romok egykor fürdőintézmények voltak.

Augustus császár kora óta, a rómaiak, szabadidejük nagy részét a közfürdőkben töltötték. Néha az az ember érzése, hogy soha nem dolgoztak… Az emberek naponta megfürödtek, a meleg évszakokban naponta többször is; a fürdőházak idővel gyülekező hellyé váltak, csakúgy, mint a klubok, vagy a modern wellness központok. A sétálni vágyók kertet találtak itt, az oszlopcsarnokokban beszélgetőpartnert; voltak pihenő –és olvasóhelyek is, tornaterem az atlétikai játékok kedvelőinek – rendelkezésre állt mindaz a testi és szellemi kényelem, amit a pompaszerető, dologtalan és rafinált társadalom megkívánhatott. A császárok versengtek egymással, hogy ki ajándékozzon pompásabb fürdőt a városnak, míg végül Caracalla császár 216-ban túltett valamennyi elődjén.
A termái főhomlokzata 300 méternél is hosszabb volt, a termeket márvánnyal, bordó porfírral, jáspissal, gránittal és alabástrommal díszítették és gyönyörű mozaik-motívumok borították a padlózatot.
A csarnokokat a kor leghíresebb szoborműveivel töltötték meg: itt áll a Farnese Toro, Herkules és Flóra is – a remekművek ma mind a Nápolyi Archeológiai Múzeum gyűjteményét gazdagítják.
A márványt, a porfírt és a mozaikokat az évszázadok alatt apránként elhordták, de ami az építészeti részekből fennmaradt, azt csak csodálni lehet, napkeltétől napnyugtáig.

A Vatikán – egykor Európa és Itália politikai, vallási hatalmának központja – ma is a kereszténység egyik legszentebb helye. A Sixtus-kápolna, a Múzeum egyedi építészete, lenyűgöző gyűjteménye és Raffaello freskói évente hatmillió látogatót vonzanak.

A múzeumlátogatásokat – egész évben – ajánlatos időben megszervezni, a jegyfoglalással, előre egyeztetett időpont alapján, szívesen foglalkozom.

A látogatásokat úgy szervezem, hogy a Múzeumot – amennyiben lehetséges – nyugodtan fedezzük fel.

Érdemes tudni, hogy a Szent Péter Bazilikát közvetlenül a Vatikáni Múzeumból sorban állás nélkül kizárólag idegenvezetővel lehet elérni!