Apostolok és tűzijáték - június 29
Szent Péter és Pál Apostolok
Ünnepe – Június 29
Aki esetleg június 29-én Rómában jár, ne lepődjön meg, ha egy üres városban sétál. A mostani helyzethez viszonyítva ez nem hír; eddig azonban a zsúfolt város néhány napos levegővételhez jutott június végén. A rómaiak nagy része már a tengerparton hűsöl, ma reggel óta – kihasználva a hosszú hétvégét.
Róma június 29-én védőszentjeire, Szent Péter és Szent Pál Apostolra emlékezik. A két Júdeai – származásukban és munkásságukban különbözőek – nem Jézus első követőiként érkeztek Rómába. A két hírvivő Néró császár uralkodása alatt esett a keresztényüldözés áldozatául: Pétert 64 K.u. – fejjel lefelé keresztre feszítették a Vatikán közelében, Pált lefejezték; mártírhaláluk helyén később templomokat építtettek. Történelmileg, a két Apostol mártírhalála nem egy napra esett; a június 29-e dátum – eredendően – az ókori Qiurinus ünnephez kötődik, amelynek alkalmából az ikerpárra, Romulusra és Remusra emlékeztek meg.
A két Apostolt, idővel, Róma alapítójaként ünnepelték. Nagy Leo pápa, az V. század közepén misében emlékezett meg Péterről és Pálról, arra emlékezve, hogy ők hozták el Krisztus evangéliumát. A két mártír a keresztény egyház pillére – Péter azért, mert a feltámadt Jézus neki adta át a mennyország kapujának kulcsait, Pál azért mert a szegények Apostola. Szent Péter és Pál ünnepét Kr. U. 258 óta tartják meg. Hivatalosan, a ceremónia június 28-án kezdődik a Szent Péter-bazilikában; amikor az Apostol bronzszobrát pápai viseletbe öltöztetik.
A pápai mise június 29-én, délelőtt 9.30-kor kezdődik, szintén a Szent Péter-bazilikában; a pápa az Úrangyala imát (Angelus) 12.00 órakor mondja. A misét közvetlenül interneten is lehet követni, a vatikáni hivatalos weboldalon:
Az ünnepséget június 29-én este pazar tűzijátékkal zárják. 1481-ben rendezték először IV. Sixtus pápa (Sixtus-kápolna) kezdeményezésére – az Apostolok emlékére, és a pápai hatalom kifejezésére. Néhány évvel később – hogy II. Gyula pápa kedvében járjon – a reneszánsz óriás, Michelangelo is részt vett a tűzijáték előkészítésében: elkészítette azt a forgó, petárdákkal díszített kereket, amelyet a mai napig Girandola-ként emlegetnek. Michelangelo találmánya hatalmas sikert aratott, az idők során a barokk mester, Gian Lorenzo Bernini javított a technikán… A Girandola a XIX. század közepéig Húsvétkor és az Apostolok ünnepségén kápráztatta el a rómaiakat, ma 2008 óta ismét láthatjuk a tűzijátékok az Angyalvár mögött, illetve a Piazza del Popolo gyönyörű teraszán.
Idén a tűzijátékot Cinecittá World-ben rendezik, ahol csak előreváltott jegyekkel lehet a ünnepségen részt venni….
Johanna, a nőpápa
Johanna, a nőpápa kápolnája
Johanna, a nőpápa kápolnája
Több mint egy évezrede kering Rómában a legenda Johannáról, akit 872-ben VIII. János néven pápának választottak.
Johanna a német Mainz városában született, s hogy apja eleget tegyen a lány tudásszomjának, Athénban küldte, aki férfinak öltözve – Johannes Angelicus néven – szerzetesekkel együtt tanult. A görög városban magasfokú teológiai képesítést szerzett, s Rómába érkezése után nem sokkal, a pápai trónra lépett.
Származására két év múlva derült fény.
A hagyományokhoz hűen, a Húsvéti misét a pápa a Szent Péter-bazilikában tartotta, és a hívők kíséretében, lóháton tért vissza székhelyére, a Colosseumhoz közel eső Laterani palotába. A körmenet azonban hirtelen megállt a mai Via dei Querceti és a Via dei Santi Quattro Coronati sarkán, mert az egyházfő rosszul érezte magát, leesett a lóról és – a megdöbbent tömeg jelenlétében – vajúdni kezdett, majd egy egészséges gyereknek adott életet…
A középkori krónikások feljegyzései szerint a nő belehalt a szülésbe, más források arról írnak, hogy a felbőszült nép agyonverte anyát és gyermekét; a modern történészek viszont azt állítják: nő még soha nem ült Szent Péter trónján…
Mindenesetre, egy szerény, apró kápolna áll ma is azon a helyen, ahol a legenda szerint a nő és újszülött gyermeke életüket vesztették. A parkoló autók szinte teljesen eltakarják a fedett, ráccsal védett fülkét; a falat egy megfakult Mária-kép díszíti, a bejáratot mindig friss virágok díszítik egy – talán – soha nem létezett nő emlékére.
Talán soha nem létezett, de érdekes módon, a kápolna kis utcáját, egykoron, Vicus Papissa-nak ( Nőpap Utca) hívták. A jómódú “Papa” dinasztia épített házat az utcában, akinek legrangosabb hölgytagját – teljesen véletlenül – Johannának hívták…
A Pantheon
A Pantheon tökéletes, utánozhatatlan, kihagyhatatlan
A római építészet egyedülálló szemtanúja
Első pillantásra mégis hatalmas kontrasztok ötlenek az ember szemébe. Úgy érezni, mintha a homlokzat és az épület között nem lenne kapcsolat. Az előbbi csupa oszlopból és sávból áll, egyenes, egymásra merőleges vonalak játéka. Az utóbbinak viszont körformájú az alaprajza, egész felszíne csupa kerek felület.
Az előcsarnok könnyed és világos, akárcsak valamelyik görög templom pronaosa, szélesen tárul a szemlélő elébe. Az épület hatalmas főtörzse ellenben – a rotonda – nehézkes, súlyos, tömött építmény, olyan zárkózott, akárcsak egy sírbolt. A templom építésének története bő magyarázattal szolgál erre a belső ellentétre.
Marcus Agrippa, Augustus császár barátja és reménybeli veje volt. Egyforma ötletességgel udvarolgatott császári barátjának is, meg Róma népének is. Elhatározta, hogy saját költségére elkezdi a fővárost szépíteni. Középületek, utak, vízvezetékek, szökőkutak, szobrok egymás után pattantak ki keze alól – egy percre sem szűnt meg építgetni, vagy restaurálni. A Mars-mezőn óriási, luxusos fürdőt építtetett, ez volt az első ilyenfajta fürdő Rómában. Később, bámulatosan gazdag templomot csatolt hozzá, amelyet Augustus császár dinasztiájának védőistenségeinek ajánlott fel: a főoltáron Mars, Venus és Julius Cézár szobrait álltak.
A templom körül pompás kertek sorakoztak, amiket egész sor szökőkút öntözött. Az évszázadok során, a Pantheon nagy változásokon ment át. Az előcsarnok oszlopsorát tízről nyolcra csökkentették, az épület cellája leégett. Idővel templomot újjáépítették olyan stílusban, amit Róma Keletről hozott Nyugatra: a téglákból épült hatalmas kupolák példájára. A körben futó alapfal előtt csodálatos oszlopok sora szökik égnek, rajtuk pihen a főpárkányzat, amely az attika talapzatául szolgált. Erről ível a magasba az irtózatos kupola, amely négyszögletű rekeszekre tagolódik, s amelynek merész boltozata 43 méterrel a föld felett bókol össze.
Az egész, óriási épületen nincs egy fényforrás, nincs egy ablak sem, csak éppen a kupola tetején szolgál az ég felé egy kerek nyílás – a kilenc méter átmérőjű oculus. A napfény, amely ilyen magasságból és ilyen egységesen özönlik be, meghosszabbítja minden egyes kiugró részlet árnyékát, misztikus sugárnyalábokban kúszik a márványon – a fénynek ebben a rejtelmes játékában a cézárok régi temploma úgy fest, mint valami hatalmas sírhely, mint valami óriásnemzedék sírboltja.
A Pantheon minden korban kivívta a művészek és a tudósok őszinte bámulatát. A firenzei Battistero építése a Pantheonból vette ihletét, Bramante is innen vett mintát, miközben a Szent Péter bazilika kupoláját tervezte, az aranyifjú Raffaello pedig az akarta, hogy sírja a Pantheonban legyen – hogy innen folytathassa szépségről való örök álmodozását. Raffaello áhitatos meghódolása a Pantheon előtt roppant finom és megható formát öltött. A művész ott van eltemetve az egyik fülkében, amelyet ő maga restaurált. A sírja mellett oltáron ott áll az a Madonna, amelyet még ő maga mintázott meg, s amelyet tanítványa vésett kőbe. A mester lábánál ott alusszák örök álmukat kedvenc tanítványi: Baldassare Peruzzi Giovanni da Udine, Perino del Vaga – római iskolának megannyi dísze és büszkeség. És hogy a nagy Halott álmai semmiben se szenvedjenek hiányt, ott piheni örök álmát jegyese is: Maria Bibbiena…