Az elmúlt húsz évben sok női munkatárssal dolgoztam és – ha jól emlékszem – csak két főnöknővel; szerencsés vagyok, hogy ma mindkettőjükre barátként, családtagként gondolok. Többször próbáltam megfejteni, miért pont ők? A válasz nagyon egyszerű: nem versenyzünk egymással, békével jöttünk…

Hölgyeim, valljuk be, egyedül is képesek vagyunk összeveszni magunkkal, két vagy több nő összezárva pedig igazi görög drámát rendez. Pletyka és rosszindulat, mobbing és dekoltázs; amíg a problémákat a férfiak nyíltan, akár egy gyors párbajjal megoldják, a nők ármánnyal, ravaszan, mosollyal és szavakkal harcolnak hatalomért, szenvedélyért, szépségért.  Kitartóan… Jó észben tartani: nő a nőre soha ne mondjon rosszat!

A mesékről és a történelemről ne is beszéljünk! A gonosz mostohát és a mérgezett almát gyerekkorunk óta ismerjük, a valóság azonban néha felülmúlja a képzeletet.

Nem volt ez másképp a pápai Rómában sem.  Olimpia Pamphilj a 17. századi Róma felejthetetlen nagyasszonyai közé tartozik. La Papessa, így hívták a helyiek, nő létére, időnként bíborosok uraként is emlegették.

Hamar megtanulta a játékszabályokat… Apácának szánták, de ő világi életre vágyott: zaklatással vádolta a kolostor papját – akit később felmentettek -, a hamis vád azonban elegendőnek bizonyult, hogy elkerülje a zárdát. Többé senki nem állította meg a hatalomra vágyó Olimpiát,  igaz a szerencse is a kezére játszott. 19 évesen özvegyen maradt, jelentős vagyonnal, és még nagyobb ambícióval: beházasodott a város kékvérű Pamphilj családjába, a Piazza Navona szélén álló palazzóba költözött, ahol hamar barátságot kötött sógorával, Giovanni Battista Pamphilj-val, a jövőbeli X. Ince pápával. Ha véletlenek nincsenek, találkozásuk tényleg sorsszerű volt és a rossznyelvek azt beszélték Olimpia közelebb állt a pápához, mint a férjéhez…

Mennyire volt befolyásos Olimpia Innocenzo életében? Eléggé. Az évszázados hagyományt követő pápai felszentelési körmenetet némi vargabetűvel tették meg, azért, hogy az időközben ismét megözvegyült Olimpia áldását adja az új egyházfőre, aki a konklávé után rendhagyó végrendeletben hagyta a nőre minden személyes ingóságát és ingatlanját.

Így vált Donna Olimpia Róma leggazdagabb és legbefolyásosabb matrónájává. Kinevezések, szerződések, megbízások, örömlányok – minden fontos ügy a Pamphilj Palazzóban dőlt el, pápai meghallgatást is kizárólag Donna Olimpia közbenjárásával lehetett kérni. X. Ince, a kényelem és Olimpia kedvéért, még a vatikáni székhelyéről is lemondott volna, ha nem hal meg a kivitelezés előtt, és a város bizony nem bánta, hogy új pápaválasztásra kerül sor: Innocenzo – csak a neve jelentett bűntelent – adót adóra vetett ki Olimpia tanácsára, hogy a Szent Péter Bazilikát és a Piazza Navona gyönyörű kútját megépíttesse.

Halála napján a rómaiak örömtáncot jártak az utcákon, annyira boldogok voltak. Olimpia sem bánkódott: miközben a rómaiak ünnepeltek, két láda aranyat hozatott a palazzóba s az egyháziak szentül hitték, a temetésre készül – ő azonban így válaszolt: „Mégis, mit vártok egy szegény özvegytől?” Szegény Innocenzo-t senki nem akarta eltemetni, végül hűséges komornyikja fizetett egy egyszerű koporsót és sírhelyet, ami a Sant’Agnese templom bejárata fölött még ma is látható.

Donna Olimpia az új pápával nem járt szerencsével: VII. Sándor a család ádáz ellensége volt, és száműzte a pénzsóvár nőt a városból, aki végül Viterbo mellett, pestisben halt meg. Sokáig élt a legenda, amely szerint minden január 7-én, Innocenzo halálának évfordulóján, Donna Olimpia arannyal tömött hintóval vágtat át a városon a Teveréig, ahol a Ponte Sisto alatt három ördög várja és magukkal rántják a pokolba.

LETIZIA BONAPARTE

Napóleon körül sok nő forgolódott, és a hadvezér nem vetette meg társaságukat: két házasság, válás, hódolók, szeretők… Bukása után mégis kevesen tartottak ki mellette: anyja, Letizia Buonaparte – később Bonaparte – haláláig védte az uralkodót, annak ellenére, hogy nem értett egyet Napóleon (magánéleti) döntéseivel.  Fia első házasságát ellenezte, a koronázási ünnepségen nem vett részt, menyét könnyűvérűnek, unalmasnak és költekezőnek tartotta; boldog volt, amikor Giuseppina és Napóleon elváltak.  Második feleségét ugyan elfogadta, de őt sem szerette különösen: azzal vádolta, hogy unokáját, „Róma Királyát” eltiltotta a Bonaparte családtól.

 Napóleon ezt írta az anyjáról: „Mindennel megbirkózik. Szegénységet és fájdalmat, mindent legyőz. Nőként, férfifejjel gondolkodik.”

Magas, különösen szép nő volt. Hétköznapokon egyszerűen, mégis elegánsan öltözködött, ünnepnapokon tollas kalapot, drága selymet és gyémántokat viselt. Fia nem csak Európát hódította meg, de a divatvilágot is felforgatta és Letizia az arisztokraták öltözködési stílusát is megváltoztatta.

Így ismerték meg őt a rómaiak is, amikor a Waterlooi csata után véglegesen az örök városba menekült, miután meggátolták, hogy fia után menjen, Szent Ilona szigetére. A Piazza Venezia és a Via del Corso sarkán vett egy pazar épületet, ma is Palazzo Bonaparte a neve. Itt találkozott egy kétes hírű jósnővel, aki bizalmába férkőzött és megnyugtatta a kétségbeesett anyát: Napóleon él, elhagyta a szigetet – angyalok szabadították ki földi fogságból, és addig tartják égi börtönükben, amíg újra el nem jön a hadvezér felemelkedésének ideje…

Letizia élet végéig nem heverte ki fia halálát. „Io sono veramente la madre di tutti i dolori” (A világ összes fájdalmának vagyok anyja)  – mondta bizalmasainak. Eleinte még hosszú, nyugodt sétákat tett a közeli Borghese parkban, idővel azonban csak a vasárnapi mise idejére hagyta el otthonát, fekete ruhába rejtve fájdalmát. Egy hasonló séta alkalmával, nem messze a parktól elesett, eltörte a lábát. Életének utolsó öt évét, szinte mozdulatlanul, a forgalmas Corsóra néző, zöld balkon mögött töltötte, onnan nézte a járókelőket és a híres, nyolc napig tartó római karnevált.

Kevesen figyelnek erre az egyszerű erkélyre. Igaz, a Piazza Venezia híresebb és színesebb emlékeket kínál: Palazzo Veneziát és a hatalmas, fehér Vittoriánót, mégis, ha arra jártok, nézzetek fel az érdekes palazzo tetejére, ahol még ma is olvasható Madame Mère neve: Bonaparte

Németh Bea 

Római Városlátogatások – Részvételi/Lemondási és Fizetési Feltételek