Volterra számomra nem csupán egy toszkán borgo, hanem egy híd, amelyen át minden utam végül újra Rómához vezet.
VOLTERRA
Amikor augusztusban szinte mindenki szabadságra indul Olaszországban, én is úgy döntöttem, hogy pár napra visszatérek Volterrába. Nem először járok itt, de minden alkalom másként érint meg. Mintha a város kincsei új és új hangon szólítanának meg. Volterra számomra nem egyszerű úti cél, hanem belső utazás is: minden köve, minden alkotása más történetet mesél, és mindig új érzéseket ébreszt bennem.
Az egyik ilyen találkozás minden alkalommal az “Ombra della Sera”-val kezdődik. Ez a több mint kétezer éves, karcsú etruszk szobrocska olyan, mintha egy esti árnyék finom lenyomata volna a bronzban. Valószerűtlenül hosszú, szinte törékeny alakja mégis időtlen erőt sugároz. A legenda szerint Gabriele D’Annunzio nevezte el így – ő, aki Rómában is élt, költői érzékenységével örökre fényt hagyva Itálián.
Az apró, bronz “Ombra della Sera” mindig másként szól hozzám. Egyszer emberi gyengeséget sugall, máskor erőt és állandóságot, mintha az időn túlról üzenne. Ez a kis bronzfigura számomra nem csupán Volterra kincse, hanem az egyik legkedvesebb műtárgyam. Kevés alkotás áll ennyire közel a szívemhez – talán csak Raffaello Szent Péter megszabadítása (1514, Heliodorus-terem, Vatikáni Raffaello-termek).
MUSEO ETRUSCO GUARNACCI, VOLTERRA – L’OMBRA DELLA SERA
Volterra és Róma története mélyen összefonódik az etruszk örökség révén. Az etrtuszkok nyomai ott élnek Rómában: a vallási szertartásoktól a hatalom jelképeiig, egészen az építészet alapvető formáiig. Ha az ember az etruszkok hagyatékát keresi, Volterra az egyik legfontosabb hely, ahol mindez ma is kézzelfogható.
Ugyanezt a különös kapcsolatot érzem Luca Signorelli művei előtt. A volterrai Pinacoteca e Museo Civico falán ragyog 1491-es Angyali üdvözlete (Annuncazione). Földöntúli és emberi egyszerre, szinte hihetetlen, hogy emberi kéz alkotta. A festményben ott van Toszkána finom derűje, de rajta Róma hatása is. Nem véletlenül: Signorelli fiatal éveiben Rómában, a Sixtus-kápolna freskóin dolgozott (1481–82), ahol Domenico Ghirlandaio mellett alkotott. A két mester egymás mellett festett a kápolna falain, és ez a közös római tapasztalat adta meg Signorellinek azt a formanyelvet és látásmódot, amely később Volterrában is felragyogott. Érdekes, hogy a volterrai Museo Civico termeiben ma is egymás közelében találjuk műveiket: Signorelli Angyali üdvözletét és Ghirlandaio Krisztus dicsőségben című festményét. A város termeiben a reneszánsz nem elszigetelten tündöklik, hanem Róma örökségével összefonódva.
LUCA SIGNORELLI – ANNUNCIAZIONE
PINACOTECA E MUSEO CIVICO, VOLTERRA
DOMENICO GHIRLANDAIO – CRISTO IN GLORIA
PINACOTECA E MUSEO CIVICO, VOLTERRA
Ezért is különleges számomra Volterra. Mert bár augusztusban néhány napra eltávolodtam Rómától, minden, amit itt láttam, végül újra az örök városhoz vezetett vissza. Az etruszk árnyék és a reneszánsz fény együtt idézte fel bennem Róma múltját és jelenlétét. Így lett Volterra nem csupán egy város Toszkánában, hanem kapu, amelyen keresztül mindig Rómához térek vissza.
ROSSO FIORENTINO, LA PALA DI VILLAMAGNA
MUSEO DIOCESANO D’ARTE SACRA, VOLTERRA
Bea Nemeth
bea@romaiutak.hu
www.romaiutak.hu
Tel/WhatsApp/Telegram:
+39 320 283 98 93